Bárcsak azt mondhatnám, hogy volt egyetlen megvilágosodásom, ami mindent megváltoztatott. De számomra a spirituális ébredésem ennél sokkal finomabb és hosszadalmasabb volt.

Az azonnali villanás helyett inkább egy folyamatos kibontakozásnak éreztem, egy tanulási folyamatnak, sok-sok fordulattal és fordulóval az út során.

Mi történik valójában a spirituális ébredés után?

Számítson a váratlanra

Ha van valami, amit megtanultam a spirituális ébredésről, akkor az az, hogy számítsunk a váratlanra.

Ahogy az élet maga, úgy az oda vezető út is mindenki számára más és más. Mindannyian más útvonalon haladunk ugyanazon célállomás felé.

Meddig tart egy spirituális ébredés? Szerintem valószínűleg addig tart, ameddig tart.

Ha ez nem hangzik túl hasznosnak, fontos megjegyezni, hogy a spirituális ébredésnek lehetnek hasonló jellemzői, de nincs előre meghatározott idővonal.

Azonnali és folyamatos spirituális ébredésről hallani történeteket, mint például Eckhard Tolle spirituális tanítóé, aki egy éjszakai belső átalakulásról beszél:

"Nem tudtam tovább együtt élni önmagammal. És ebben felmerült egy válasz nélküli kérdés: ki az az "én", aki nem tud együtt élni önmagával? Mi az az én? Úgy éreztem, hogy az ürességbe húzódtam! Akkor még nem tudtam, hogy valójában az történt, hogy az elme alkotta én, a maga nehézkességével, problémáival, amely a kielégítetlen múlt és a félelmetes jövő között él, összeomlott. Feloldódott. Másnap reggel feloldódtam.Felébredtem, és minden olyan békés volt. A béke azért volt ott, mert nem volt én. Csak a jelenlét vagy a "lét" érzése, csak megfigyelés és figyelés."

De ahogy a bevezetőben említettem, a saját utam sokkal inkább egy hosszú és kanyargós útnak tűnt, mint a béke és megvilágosodás közvetlen elérésének.

Honnan tudod, hogy spirituális ébredést élsz át (különösen, ha nem egy pillanat alatt jön rád).

Én a szerelemhez hasonlítanám: amikor érzed, egyszerűen tudod, hogy valami kattog benned, és a dolgok soha többé nem lesznek ugyanolyanok.

Változásokat hoz magával, amelyek közül néhány drasztikus és mindent átfogó, mások viszont sokkal inkább szerényebbek, mint revelatívak.

Szeretném megosztani, hogy mi történik egy spirituális ébredés után, saját személyes tapasztalataim alapján. Remélem, hogy néhány dolog rezonál rád is.

Mi történik a spirituális ébredés után?

1) Még mindig te vagy

Nyilvánvaló, de szerintem mégis meg kell mondanunk, hogy még a spirituális ébredés után is önmagunk maradunk.

Lehet, hogy az életben sok mindenről másképp gondolkodsz, de lényegében a személyiséged és a preferenciáid nagy része valószínűleg érintetlen marad. Azok a tapasztalatok, amelyek az évek során formáltak és alakítottak téged, nem változtak.

Azt hiszem, arra a pillanatra vártam, amikor elérkezik az a pillanat, amikor még inkább Budha-szerűvé válok.

Ahol a bölcsességem odáig fejlődik, hogy úgy beszélek, mint Yoda, és ösztönösen tudom, hogyan kell csíráztatni a saját mungóbabomat.

De sajnos még mindig szarkasztikus voltam, még mindig szerettem a pizzát és a bort, és még mindig jobban szerettem a lustálkodást, mint magát az életet.

Még ha az életről alkotott elképzeléseid, meggyőződéseid és érzéseid át is alakultak, még mindig a saját bőrödből tapasztalod az életet.

A szokásos élet megy tovább - forgalmi dugók, irodai politika, fogorvosi találkozók, a mosogatógép kipakolása.

És a hétköznapi dolgok mellett még mindig megjelennek azok a tökéletesen emberi érzelmek - frusztráció, mogorva napok, önbizalomhiány, kínos interakciók, a lábad a szádba dugása.

Bevallom, azt hiszem, azt reméltem, hogy a spirituális ébredés inkább az énemtől való menekülést kínálja. Az élet minden olyan részének meghaladását, ami valahogy szívás. Talán így is van, és én csak még nem jutottam el odáig.

De ez inkább az önelfogadás volt.

Ahelyett, hogy egy olyan utópisztikus létet teremtenénk, ahol a szenvedés nem fordul elő többé, ez inkább annak felismerése és elismerése, hogy minden az élet gazdag szövevényének része.

A jó, a rossz és a csúnya.

A spirituális ébredés nem a "tökéletes" éned megteremtéséről szól. Ez nem egy mese vége. A való élet folytatódik.

2) A függöny leereszkedik, és rájössz, hogy ez egy színház.

A legjobban így tudom leírni, milyen érzés "felébredni" a spirituális ébredés során...

Korábban úgy éreztem magam, mintha színházban lettem volna. Annyira magával ragadott az egész, és gyakran elragadott az egész.

Nevetnék a vicces részeken, sírnék a szomorú részeken - fúj, szurkolnék és gúnyolódnék.

Aztán lement a függöny, körülnéztem, és először láttam, hogy ez csak egy színdarab. Én csak egy néző voltam a nézőtéren, aki a cselekményt figyelte.

Annyira elragadott és felemésztett az illúzió. Bármennyire is szórakoztató volt, nem volt olyan komoly, mint amilyennek eddig gondoltam.

Ez nem azt jelenti, hogy még mindig nem veszítem el magam a drámában, mert igen.

De könnyebbnek találom, ha emlékeztetem magam arra az igazságra, amelyet Shakespear oly ékesszólóan foglalt össze:

"Az egész világ egy színpad, és minden férfi és nő csupán játékos".

Ez a felismerés segít abban, hogy elkezdjétek elengedni a túlzott azonosulást azzal, ami veletek történik az életben.

3) Újraértékeled

Úgy tűnik, hogy a spirituális ébredés egyik legjelentősebb aspektusa az újraértékelés folyamata.

A legtöbb ember számára ez nem igazán választási lehetőség.

Amint az illúzió fátylai elkezdenek lebbenni, nem tehetsz mást, mint hogy megkérdőjelezel sok olyan feltételezést és hiedelmet, amit valaha magadról és az életről vallottál.

Elkezdesz látni olyan társadalmi kondicionáltságot, amelytől korábban el voltál vakulva.

Könnyű azt hinni, hogy tudjuk, kik vagyunk, pedig valójában csak találgatunk. Az igazság sokkal mélyebb. És mégis, továbbra is ragaszkodunk ezekhez a hamis elképzelésekhez.

A spirituális ébredés után tehát rengeteg átértékelés kezdődik, ami egyesek számára az egész életüket felforgathatja.

Azok a dolgok, amelyekben valaha értéket találtak vagy élvezték, talán már nem okoznak örömet vagy értelmet. Nekem az 1001 dolog volt az, amiben felfedeztem, hogy rejtőzködtem.

A státusz, a karrier, a fogyasztás, és sok minden, amiről valaha azt hittem, hogy az élet "elvárt útja". Hirtelen minden nagyon értelmetlennek tűnt.

A hajlamom sok olyan dologra, ami egykor fontos volt számomra, látszólag eltűnt. De e kibontakozás során semmi konkrétum nem lépett a helyére.

Én személy szerint nem tapasztaltam, hogy az egykor fontos dolgokat hirtelen más fontos dolgok váltották volna fel.

Ehelyett egy űrt hagytak az életemben, ami egyszerre volt felszabadító, felszabadító és kissé félelmetes érzés.

4) Elveszettnek, elszakadtnak vagy elszakítottnak érezheti magát.

Számomra ez a folyamat olyan volt, mintha elengedtem volna. Megkönnyebbülés és tehermentesítés volt, de sok bizonytalanságot is hagyott bennem.

A spirituális ébredés utáni elveszettség érzése nagyon gyakori tapasztalatnak tűnik.

A spirituális ébredés nem jár utasításokkal arra vonatkozóan, hogy mi a következő lépés, és sokan eléggé kábultnak és bizonytalannak érezhetik magukat.

Lehet, hogy sok életmódbeli változást tapasztalsz. Lehet, hogy bizonyos dolgokat vagy embereket elengedsz az életedből, de nem feltétlenül tudod, merre tovább.

Megkérdőjeleztem az egész létezésemet, mindent, amiért valaha dolgoztam.

És azt hiszem, eléggé elveszettnek tűntem (a kívülről szemlélődő emberek számára biztosan), bár ez nem is zavart annyira.

Valójában felmondtam a munkahelyemen, egy ideig sátorban éltem, és éveken át (meglehetősen céltalanul) jártam a világot - sok más "Eat, Pray, Love" stílusú klisével együtt.

Azt hiszem, sodródtam az árral. Úgy éreztem, mintha jobban tudatában lennék a jelennek, és kevésbé lennék a múltra vagy a jövőre rögzülve.

De időnként zavaró és zavarba ejtő volt.

5) El kell kerülnöd a spirituális csapdákat

Ahogy megbarátkoztam az új hiedelmekkel és a világ szemléletének új módjaival, természetesen jobban akartam felfedezni a spiritualitásomat.

Mielőtt ez történt velem, legfeljebb agnosztikusnak tartottam volna magam, miután egy ateista háztartásban nőttem fel, ahol a tudomány volt az Isten.

Ezért új gyakorlatokkal és rituálékkal kísérleteztem. Elkezdtem spirituálisabb gondolkodású emberekkel keveredni.

De ahogy felfedeztem önmagam változatait, kezdtem egy nagyon gyakori csapdába esni. Elkezdtem egy új identitást létrehozni, amely a spiritualitásról alkotott képemen alapult.

Szinte úgy éreztem, hogy úgy kell öltözködnöm, viselkednem és beszélnem, mint egy spirituálisan tudatos embernek.

De ez csak egy újabb karakter, akit felveszünk, vagy egy szerep, amit végül akaratlanul is eljátszunk.

A spiritualitással az a helyzet, hogy olyan, mint minden más az életben:

Manipulálható.

Sajnos nem minden guru és szakértő, aki a spiritualitást hirdeti, a mi érdekeinket tartja szem előtt. Néhányan kihasználják, hogy a spiritualitást valami mérgezővé, sőt mérgezővé változtassák.

Erről a spirituális csapdáról beszél Rudá Iandé sámán. Több mint 30 éves tapasztalattal a szakmában, mindent látott és tapasztalt.

Ez az általa készített ingyenes videó a kimerítő pozitivitástól a kifejezetten káros spirituális gyakorlatokig számos mérgező spirituális szokással foglalkozik.

Mi különbözteti meg Rudát a többitől? Honnan tudod, hogy nem tartozik-e ő is azok közé a manipulátorok közé, akiktől óva int?

A válasz egyszerű:

A belülről jövő spirituális megerősödést támogatja, nem pedig mások utánzását.

Kattints ide, hogy megnézd az ingyenes videót, és hogy lerombold a megvásárolt spirituális mítoszokat az igazságért.

Kapcsolódó történetek a Hackspiritről:

A Rudá ahelyett, hogy megmondaná, hogyan kell gyakorolnod a spiritualitást, a hangsúlyt kizárólag rád helyezi.

Lényegében visszahelyez téged a spirituális utazásod vezetőülésébe.

6) A kapcsolataid megváltoznak

Ahogy változik az ember, természetes, hogy a másokkal való kapcsolatai is megváltozhatnak. Néhányan úgy érezték, hogy megváltoztam, és azt hiszem, meg is változtam.

És ez azt jelentette, hogy néhány kapcsolat megszűnt, néhány erős maradt, mások pedig eljutottak egyfajta elfogadáshoz (nem próbáltam többé megváltoztatni az embereket, és hagytam, hogy azok legyenek, akik).

Lehet, hogy sokkal érzékenyebbé válsz a másokban megnyilvánuló nem őszinteségre vagy manipulációra. Én határozottan úgy gondolom, hogy a saját személyes és energetikai határaimat most szilárdabbnak érzem.

Biztos vagyok benne, hogy több olyan barátom és ember van az életemben, akik szintén spirituális úton járóként azonosítják magukat, de rengeteg olyan emberem is van, aki nem. És tényleg nem érzem úgy, hogy számítana.

Azt hiszem, ez abból a megértésből fakad, hogy mindenki a saját útját járja, és az útja a sajátja. Szó szerint nulla érdekem van arra, hogy bárkit is megpróbáljak meggyőzni a saját hitemről vagy nézeteimről.

7) Úgy érzed, jobban kötődsz az élet egységéhez.

Oké, tehát az élet egységéhez való szorosabb kapcsolódás egy kicsit bolyhosnak hangzik, ezért szeretném elmagyarázni, hogy mire gondolok.

Ez számomra többféleképpen is érezhetően megmutatkozott. Először is, sokkal mélyebb egységet éreztem a természettel.

Korábban is éltem már városban, de most, hogy forgalmas helyeken vagyok, teljes érzékszervi túlterhelést okoz számomra.

Olyan volt, mintha emlékeznék, melyik világhoz tartozom igazán. A természetes környezetet otthon éreztem, és mély békét teremtett bennem.

Nem igazán tudom leírni, de erős energetikai változást éreztem attól, hogy egyszerűen csak a természetben ültem, és boldogan tudtam ott lenni, és órákig csak bámultam a semmibe.

Sokkal több empátiát éreztem embertársaim iránt. Több szeretetet és együttérzést tapasztaltam a mindennapi életemben.

Minden élőlényt a részemnek éreztem. A forrásuk egyben az én forrásom is volt.

8) Nem veszed olyan komolyan a dolgokat.

Tudod, amikor látsz valakit, akit látszólag semmi sem zavar?

Boldognak, nyugodtnak és gondtalannak tűnnek.

Nos, sajnos velem nem ez történt (LOL), de egy dolog biztos: sokkal kevésbé vettem komolyan az életet.

Ez talán nem hangzik jó dolognak, de tényleg az volt.

Nem arról van szó, hogy nem érdekel, mert érdekel. De nem ragadok le annyira olyan dolgokon, amelyek nem számítanak. Sokkal könnyebb megbocsátani és felejteni. Nem pazarolok energiát a haragra.

Nem fogom azt mondani, hogy annak felismerése, hogy az aggodalmaim és sérelmeim csak történetek az elmémben, teljesen eltüntette őket.

De egy kicsit könnyebben áthaladnak rajtam, kevésbé vagyok hajlamos beléjük kapaszkodni.

Emlékeztetem magam, hé, semmi komoly, ez csak az élet.

Egyszerűen megszűntem törődni sok aprósággal. Az életet inkább játéknak éreztem, amit meg kell élni, nem pedig olyan komolyan kell venni.

9) Jobban megismered önmagad

Általában sokkal jobban kötődöm önmagamhoz.

Erős intuitív érzéseim vannak, amelyeket nem igazán tudok megfogalmazni, de úgy érzem, mintha tudnám. Úgy érzem, hogy tudatosabb vagyok az érzésekkel kapcsolatban, amelyeket megtapasztalok.

Néha még mindig eluralkodnak rajtam az érzelmek, és elhomályosítanak, és csak később jövök rá, hogy elkaptak.

Máskor viszont képes vagyok kívülről figyelni őket abban a pillanatban, amikor épp átélek valamit.

Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok még mindig szomorú, stresszes, ítélkező - vagy bármi is az, amit épp átélek -, de nem uralkodik el rajtam. Az igazi énem még mindig irányít, és figyeli, hogy ezek a reakciók felszínre törnek.

Azt hiszem, jobban ráhangolódsz önmagadra, és jobban tisztában leszel önmagaddal.

Ennek következtében nehezebb elrejteni magad elől is. Nem fogok hazudni, néha ez bosszantó tud lenni. Mert valljuk be, egy kis téveszme megengedi, hogy megszabadulj tőle.

Rosszul érzed magad, menj el vásárolni. Magányosnak érzed magad, kezdj el randizni valakivel. Elveszettnek érzed magad, nézz tévét. Rengeteg kellemes figyelemelterelés van, amibe bújni szoktunk.

Sok mindent már nem érzel többé lehetőségnek, mert egyenesen átlátsz rajta.

Valószínűleg nagyobb tudatosságot fogsz érezni a világgal kapcsolatban, és ez magadra is vonatkozik.

10) Észrevehetsz szinkronicitásokat

Már nem tudom megszámolni, hányszor fordult elő, hogy a dolgok varázslatos módon a helyükre kerültek. A "megfelelő időben és a megfelelő helyen" gyakran előfordul.

Nem tudom, hogyan magyarázzam meg. Csak annyit mondhatok, hogy minél inkább lemondtam arról a vágyamról, hogy szorosan irányítsam az életet, annál könnyebben történtek körülöttem a dolgok.

Egyszer hallottam egyszer azt a hasonlatot, hogy az ár ellen harcolunk, szemben azzal, hogy hagyjuk magunkat lefelé áramlani. Azt hiszem, ez egy jó magyarázat erre.

Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogyan sikerült 8 évvel ezelőtt felmondanom a munkámat, hogyan tudtam ide-oda ugrálni a világban, és mégis minden rendben működött.

Az őszinte válasz az, hogy nem vagyok benne biztos.

De napról napra, hónapról hónapra és évről évre olyan, mintha az élet összeesküdött volna velem, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

11) Még mindig nem tudsz mindenre válaszolni

Azt hittem, hogy talán egy spirituális ébredés valahogyan minden választ megkap az életre.

Ismétlem, nem tudok mások nevében beszélni, de kategorikusan kijelentem, hogy velem ennek az ellenkezője történt.

Azokat a dolgokat, amiket az életről tudni véltem, elkezdtem megkérdőjelezni és hazugságnak tekinteni.

Végül, miután felbomlottak azok a nézetek és meggyőződések, amelyekre egykor az identitásomat építettem, nem helyettesítettem őket semmi konkrétummal.

Egyszer azt hittem, hogy tudok dolgokat, és most rájöttem, hogy semmit sem tudok - számomra ez előrelépésnek tűnik.

Nyitottabb vagyok. Sokkal kevesebb dolgot hagyok figyelmen kívül, különösen, ha nincs róla ismeretem vagy személyes tapasztalatom.

Talán valamikor régen kerestem az élet értelmét, de minden vágyam, hogy végleges válaszokat találjak, szintén eltűnt.

Boldog vagyok, hogy egyszerűen csak megtapasztalhatom az életet, és most úgy érzem, ez az élet értelme.

Néha-néha felvillan az, amit én "igazságnak" neveznék. De ez nem olyan válasz, mint valamiféle magyarázat, amit akár verbalizálhatsz is.

Ezek a megértés felvillanásai, amikor átlátsz az illúzión, amikor minden helyesnek tűnik, amikor hozzáférsz egy mélyebb tudáshoz, és érzed, hogy minden rendben lesz.

12) Ez munkát igényel

Vannak olyan spirituális tanítók, akiknél a spirituális felébredés könnyednek tűnik. Mintha valamiféle teljes letöltésen mentek volna keresztül, és teljesen megvilágosodott állapotban maradnak, függetlenül attól, hogy mi történik körülöttük.

Aztán ott vagyunk mi, a többiek.

Adyashanti spirituális tanító ezt a különbséget állandó és nem állandó felébredésnek nevezi.

Bár nem tudsz visszafelé menni és visszacsinálni a már látott (vagy érzett) igazságot, időnként újra az illúzió bűvkörébe kerülhetsz.

Az egyik kedvenc idézetem, amely ezt illusztrálja, Ram Dass-tól származik, aki elég szellemesen mutatott rá:

"Ha azt hiszed, hogy megvilágosodtál, menj és tölts el egy hetet a családoddal."

Az igazság az, hogy ez munkát igényel. Naponta arra kérnek minket, hogy válasszunk. Ego vagy én. Egység vagy elkülönülés. Illúzió vagy igazság.

Az élet még mindig egy tanterem, és még sok mindent kell tanulni. Tudatos erőfeszítésre és elkötelezettségre van szükség ahhoz, hogy támogasd magad ebben a folyamatban.

Én személy szerint bizonyos gyakorlatok nagyon sokat segítenek nekem ebben. Ezek ugyanazok, amelyek az önismeretet és a növekedést ápolják - olyan dolgok, mint a naplóírás, a meditáció, a jóga és a légzés.

Őrületes, hogy egy olyan egyszerű dolog, mint a légzésed, azonnal segíthet abban, hogy kapcsolódj az igazi énedhez.

Megismerkedtem egy szokatlan ingyenes légzővideóval, amelyet a korábban említett Rudá Iandê sámán készített, és amely a stressz feloldására és a belső béke fokozására összpontosít.

Rudá nem egyszerűen egy szokványos légzőgyakorlatot készített - sokéves légzésgyakorlatát és a sámánizmust ügyesen ötvözte, hogy létrehozza ezt a hihetetlen áramlást, amelyben ingyenesen részt vehetsz.

Ha szeretnél kapcsolatba kerülni önmagaddal, ajánlom, hogy nézd meg Rudá ingyenes légzővideóját.

Kattintson ide a videó megtekintéséhez.

Összefoglalva: Mi az élet az ébredés után?

Mindent megtettem, hogy feltárjak néhány dolgot, amit a saját spirituális utamon éreztem, remélem, hogy néhány dolog igaznak tűnik számotokra. Egy pillanatig sem állítom, hogy valamiféle bölcs bölcs vagyok, vagy hogy tudom a válaszokat.

De úgy gondolom, hogy a felébredés utáni élet olyan, amikor a valóság perspektívája megváltozik. Többé már nem kizárólag a saját különálló egónkon alapul.

Valószínűleg elkezdesz megkérdőjelezni mindent, amit eddig igaznak hittél. Elkezdesz másképp tekinteni az életedre. És talán nem akarsz majd változtatni semmin, de talán mindent megváltoztatsz.

A prioritásaid megváltoznak. Elkezded értékelni az élményeket az anyagi javakkal szemben. Talán elkezdesz többet törődni a környezettel és az állatokkal. Valószínűleg elkezded megkérdőjelezni a pénzt, a hatalmat, a politikát, a vallást stb.

Megtanulsz jobban bízni magadban és az intuíciódban. Megváltozik a kapcsolatod önmagaddal. Megváltozik a kapcsolatod más emberekkel. Elkezded értékelni a természet és a körülötted lévő világ szépségét.

Meg fogod érteni, hogy nincs abszolút igazság, és hogy mindannyian a saját valóságunkat teremtjük meg. Ez sok önreflexióhoz és önvizsgálathoz fog vezetni.