Az emberek mindig olyan dolgokat akarnak, amiket nem kaphatnak meg, legyen az a legújabb iPhone, a legújabb autó vagy akár egy személy.

A vágy, hogy olyan dolgokat birtokoljunk, amelyeket elérhetetlennek érzünk, egyetemes. Az emberek az élet minden területén azt akarják, amit nem kaphatnak meg.

Az okok különbözőek lehetnek, de talán végső soron úgy gondolják, hogy vágyaik tárgya a valahová tartozás, a boldogság és a megelégedettség érzését fogja adni nekik.

A valóságban azonban általában nem ez a helyzet.

Íme 10 gyakori ok, amiért az emberek azt akarják, amit nem kaphatnak meg, és hogyan győzhetjük le őket.

1) A szűkösség hatása

Kezdjük egy kis "azt akarod, amit nem kaphatsz meg" pszichológiával.

A szűkösségi hatás egy pszichológiai jelenség, amely azt mondja, hogy ha látunk valamit, ami ritka, kívánatos vagy drága, a tudatalattink arra késztet, hogy többet gondoljunk arra, hogy megszerezzük, mintha valami olyasmit látnánk, ami bőséges.

Ez azért történik, mert hajlamosak vagyunk az értéket a ritkasághoz társítani. Így amikor látunk valamit, ami ritka, tudat alatt arra gondolunk, hogy jobban akarjuk azt.

Gondolj bele: Ha azt mondanám, hogy most 100 alma van a hűtőmben, megennél egyet? Valószínűleg nem. De ha azt mondanám, hogy csak 1 alma maradt... nos, akkor talán elcsábulnál.

Miért történik ez? Nos, ez azzal függ össze, hogy a túlélésre vagyunk beprogramozva. Ez azt jelenti, hogy amint valaminek a hiányát észleljük, arra vagyunk programozva, hogy többet gondolkodjunk rajta.

Ez az ösztön csökkentheti a döntéshozatalt és a kontrollt, és arra késztethet minket, hogy vágyakozzunk valami (vagy valaki) után, amit nem kaphatunk meg.

2) Ez ad neked egy dopamin találatot

Ez egy olyan régi mese, mint az idő.

A viszonzatlan szerelem, a lány hajszolása, akit nem kaphatsz meg, a játékos akarása, aki nagyon kevés figyelmet szentel neked - ez az oka oly sok romantikus szenvedésünknek.

De mégis, továbbra is beleesünk a szokásba.

Ami kémiailag az agyadban a színfalak mögött zajlik, az lehet a hibás.

Ha valaki tetszik nekünk, az agyunk dopamin hormont (más néven "boldogsághormont") szabadít fel, ha a vágyunk tárgyától bármilyen figyelmet kapunk - azaz ha kapunk egy sms-t, vagy ha megkérdezik, hogy találkozunk-e.

Rákapcsolódhatunk erre a kémiai jutalomra, amely a jólét érzését adja nekünk. És így elkezdjük kergetni a mámort, majdnem úgy, mint egy drogfüggőséget.

A bökkenő az, hogy ha időnként kapunk valakitől figyelmet, az még inkább függőséget okoz, mintha állandóan kapnánk.

Gondoljon erre úgy, hogy ha állandóan csokoládét eszik, még mindig jó íze van, de egy idő után kezd elveszíteni a kezdeti élvezetet, amit kap tőle.

De ha 6 hónapig nem eszel csokoládét, az első falat máris új szintre lép.

Hasonló módon, a vágyott figyelem megvonása valakitől, csak azért, hogy néha kapjunk egy kis megerősítést, furcsa módon extra jó érzés az agy számára - mert ritkább.

Annyira vágyunk egy újabb dopaminlöketre, egyszerűen azért, mert az nem áll mindig rendelkezésre. És ezért elviseljük a randizási zsákutcákat, mint a kenyérmorzsolást.

3) Az egód egy kicsit elkényeztetett kölyök lehet.

Egyikünk sem szereti a sértett egót.

Ha elutasítottnak, megtagadottnak érezzük magunkat, vagy megkérdőjelezzük, hogy "elég jók vagyunk-e" ahhoz, hogy kapjunk vagy birtokoljunk valamit az életben, az általában törékennyé tesz minket.

Játszhat az önbecsülésünkkel és megsebezheti törékeny egónkat.

És ha nem kapjuk meg, az csak még jobban irritálja az egónkat. Néha az ego egy kicsit olyan, mint egy kisgyerek, aki hisztizik, amikor úgy érzi, hogy nem teljesítik a követeléseit.

Láttam egy vicces mementót, ami ezt emelte ki:

"Én, aki úgy alszom, mint egy csecsemő, tudván, hogy a fiú, akit szeretek, nem kedvel engem, de mégis rám fordította a figyelmét, így én nyertem."

Ki ne lett volna közülünk már bűnös abban, hogy ilyen csendes versenybe kezdett.

Az elménk azt hiszi, hogy a vágyunk tárgyának megszerzése győztessé tesz minket. "A díjat" akarjuk, csak hogy úgy érezzük, sikerrel jártunk.

Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy "miért akarok valamit, amíg meg nem kapom?", akkor ez a tökéletes példa arra, hogy miért. Minden a nyerésről szól. Ha egyszer már "nyertél", a nyeremény már nem vonzó.

4) Fokozott figyelem

Nagyon egyszerűen fogalmazva, gyakran azt akarjuk, amit nem kaphatunk meg, mert hajlamosak vagyunk nagyobb hangsúlyt fektetni rá.

Bárki, aki valaha is diétázott, azonnal megérti.

Mondd magadnak, hogy nem eheted meg azt a csokit, és csak erre gondolsz. Amikor úgy érezzük, hogy valamilyen módon korlátozva vagyunk, egyre több figyelmet fordítunk valaminek a hiányára.

Ugyanez a helyzet a romantikával is. Amikor biztonságban érzed magad egy romantikus kötődésben, valószínűleg kevesebbet gondolkodsz rajta. Egyszerűen csak élvezed.

De amikor úgy tűnik, hogy nem megy jól, a gondolataidat fokozott figyelem kíséri.

Ha nem vigyázunk, ez a fokozott összpontosítás arra, hogy nem rendelkezünk azzal, amit akarunk, átcsúszhat megszállottságba.

A kényszeres gondolatok azt mondják az elménknek, hogy ez a dolog, amit nem kaphatunk meg, nagyon fontos, ami még inkább kívánatossá teszi.

5) Azt hisszük, hogy boldoggá tesz minket (de általában nem).

A túlnyomó többségünk egész életét azzal tölti, hogy külső dolgoktól várja, hogy boldoggá tegyen minket.

A marketing és a kapitalizmus ezt táplálja, folyamatosan létrehozza a következő "kötelező kelléket", és arra ösztönöz, hogy törekedjünk rá. A gazdasági rendszer, amelyben élünk, erre támaszkodik.

Ha nem abban a hitben nevelték, hogy egy új kanapé, egy pár legújabb edzőcipő vagy az a konyhai eszköz, amely 4 különböző módon vágja fel a sárgarépát, jobbá teszi az életét - nem költené rá a pénzét.

Ez a társadalmi kondicionálásunk része.

Mindannyian egy nagyobb operációs rendszer dugósai vagyunk. És ahhoz, hogy ez működjön, arra vagyunk programozva, hogy olyan dolgokra vágyjunk, amelyeknek elérhetetlenek kell maradniuk.

Arra tanítanak minket, hogy azt higgyük, hogy ha elérjük a vágyott dolgokat, akkor jobban érezzük magunkat. Legyen szó egy bizonyos pénzösszegről a bankban, egy bizonyos cél eléréséről, az igaz szerelem megtalálásáról vagy egy Ferrari megvásárlásáról.

Azt hisszük, hogy az elérhetetlen elérése olyasmit ad majd nekünk, amit az nem tud. Azt hisszük, hogy amikor végre "odaérünk", olyasmit fogunk érezni, amit a valóságban nem érzünk.

Persze, lehet, hogy rövid távon elszáll az ember, gyorsan megveregetik a vállát, és rövid ideig elégedettséget érez, de ez gyorsan elmúlik, és így továbblép a következő dologra, amit szeretne.

Ez az örökös keresés, hogy megvakarjunk egy viszketést, ami sosem elégül ki teljesen. Mindig a szivárvány végén lévő aranyfazék után kutatunk.

6) Összehasonlítás

Tudod, mit mondanak: "Az összehasonlítás az öröm halála", és nem véletlenül.

Ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, annak sosem lesz jó vége. A féltékenység bekúszik, és azt hisszük, hogy lépést kell tartanunk másokkal ahhoz, hogy jól, méltónak vagy érvényesnek érezzük magunkat.

Ez az elégtelenség és az alacsony önbecsülés érzéséhez vezet.

Amikor másokhoz hasonlítjuk magunkat, gyakran hajszoljuk a dolgokat, mert azt hisszük, hogy nekünk kellene megkapnunk őket - függetlenül attól, hogy egyáltalán azt akarjuk-e, amit akarunk.

Valóban a legújabb okostelefont akarjuk, vagy csak úgy érezzük, hogy lemaradtunk nélküle?

Az összehasonlítás elégedetlenséget szül. Egy olyan körforgást hoz létre, amelyben többet akarunk, mint amire valójában szükségünk van, sőt, mint amire valószínűleg tényleg vágyunk.

7) Pszichológiai reaktancia

A pszichológiai reaktancia egyfajta divatos szó a makacsságra.

Nem szeretjük azt hallani, hogy valamit nem kaphatunk meg. Mindannyian szeretnénk az életünkben az irányítás illúzióját érezni. A "nem" hallása vagy érzése azt jelenti, hogy ki vagyunk szolgáltatva valakinek vagy valaminek az életben.

Nem akarjuk, hogy a hatalom rajtunk kívül legyen, ezért ellenállunk annak, ami "van", és megpróbálunk változtatni a helyzeten.

Gondolj úgy a pszichológiai reakcióra, mint a bennünk lévő lázadóra, aki harcol azok ellen a dolgok ellen, amelyekről úgy gondoljuk, hogy elveszik a szabadságunkat.

Minél inkább úgy gondoljuk, hogy valami elérhetetlen, annál jobban beleássuk magunkat a dolgokba, és annál inkább motiváltnak érezzük magunkat, hogy akarjuk azt.

Kapcsolódó történetek a Hackspiritről:

8) Kivetítés

Az elménk örökké történeteket játszik a fejünkben, amelyek túlnyomó többsége inkább a fantázián alapul, mint a valóságon.

Ha egyszer már megalkottuk ezt a narratívát, hogy X, Y vagy Z pontosan az, amit akarunk, nehéz lehet elengedni.

Ki akarjuk élni a kivetítést.

Ez megmagyarázza, hogy miért találod magad összetörve, hogy az a személy, akivel egy randevúd volt, nem hívott vissza.

Gyakorlatilag semmit sem veszítettél, de a fejedben elveszítesz egy olyan jövőképet, amelyet ezzel a személlyel képzeltél el.

Ezt az utópisztikus képet nagyon nehéz feladni, és így végül azt hajszoljuk, amit nem kaphatunk meg.

9) Fenyegetve érezzük magunkat

Ha azt hisszük, hogy valamit megkaphatunk, és aztán rájövünk, hogy nem, az olyan ősi ösztönöket vált ki belőlünk, amelyek miatt a biztonságunkat fenyegetve érezzük.

A "dotációs hatás" néven ismert pszichológiai állapot azt jelentheti, hogy indokolatlanul nagy értéket tulajdonítunk valaminek, ami a tulajdonunkban van. Emiatt fokozott ellenszenvet érzünk az elvesztése iránt.

Most pedig helyezd ezt az exed kontextusába, akit olyan kétségbeesetten szeretnél visszakapni.

Lehet, hogy annyira vissza akarod kapni az exedet, hogy az fáj, mert valamilyen módon úgy látod, hogy hozzád tartozik.

A tulajdonjog érzése miatt nem akarsz lemondani róluk. Többre értékeled őket, egyszerűen azért, mert úgy látod, hogy már a tiéd.

10) Szeretjük az üldözést

Néha azt akarjuk, amit nem kaphatunk meg, egyszerűen a kihívás miatt.

Ha nehezebb megszerezni, az agy azt feltételezi, hogy nagyobb értéket képvisel (akár igaz, akár nem).

Miért van az, hogy azokat akarjuk, akik nem látnak minket, és nem azokat, akik igen? Eléggé frusztráló, hogy az ok pontosan az, hogy nem látnak minket.

Az elérhetetlenség az, ami értéket ad neki, valamint izgalmat és extra érvényesítést teremt a megszerzésében.

Ez még egy gyakori társkereső közhely is lett - hogy egyesek csak a hajsza izgalmát élvezik.

Ha egy férfi olyan nőt akar, akit nem kaphat meg, gyorsan meggondolhatja magát, ha egyszer megkapja.

Hogyan hagyd abba, hogy azt akarod, amit nem kaphatsz meg?

Tanuld meg szeretni azt, ami jó neked

Sokat beszélünk arról, hogy hagyjuk, hogy a szívünk vezessen minket. De általában úgy értjük, hogy hagyjuk, hogy az érzéseink vezessenek minket.

Bármilyen csodálatosak is az érzelmek, mint útmutatók és útjelzők, az igazság az, hogy nem megbízhatóak. Hihetetlenül reaktívak és hajlamosak a gyors változásra.

Reménytelenül romantikus vagyok, ezért természetesen nem azt javaslom, hogy próbáljon meg robotikussá és érzéketlenné válni. De az általános jólét érdekében a döntésekben a szív mellett a fejnek is részt kell vennie.

Mint minden, minden a tudatossággal kezdődik.

Most, hogy megértetted a gyakori okokat, amiért az emberek olyasmit akarnak, amit nem kaphatnak meg, megkérdezheted magadtól, mik a te indítékaid, amikor olyasmit akarsz, amit nem kaphatsz meg.

Képesnek kell lennünk arra, hogy aktívan megkérdőjelezzük a bennünket vezérlő érzelmeket.

Tegyük fel például, hogy olyasvalakivel randizol, aki hirtelen elhúzódik, távolságtartóan viselkedik, vagy tiszteletlenül viselkedik veled szemben.

Könnyen előfordulhat, hogy végül igazoljuk magunk előtt, hogy miért engedjük, hogy valaki így viselkedjen és az életünkben maradjon. Talán azon kapjuk magunkat, hogy valami olyasmit mondunk, hogy:

"Nem tehetek róla, megőrülök érte" vagy "Tudom, hogy nem bánik velem jól, de szeretem".

Bár igaz lehet, hogy nem tehetsz arról, hogy mit érzel, mégis hatalmad van a cselekedeteid felett.

És néha úgy kell cselekednünk, hogy hosszú távon jobb legyen nekünk. Így lassan megtanulhatjuk szeretni azt, ami jó nekünk.

A legpraktikusabb módja ennek a határok megteremtése. Ezek azok a szabályok, amelyeket azért hozunk létre, hogy megvédjenek minket az életben.

Hadd mondjak egy valós példát a saját társkereső történetemből.

Úgy volt, hogy randira megyek egy sráccal, akivel néhány hete találkozgatok. Korábban a nap folyamán kapcsolatba lépett velem, és azt mondta, hogy néhány órán belül kapcsolatba lép velem, hogy találkozzunk, de aztán....

...2 napig nem hallottam felőle.

Amikor végre beugrott a postaládámba, tele volt kifogásokkal, de nem túl jó kifogásokkal.

Teljesen őszinte leszek, a szívem (amely már ragaszkodott hozzá) el akarta fogadni a kifogásait.

Az, hogy azonnal elérhetetlenné vált, még jobban kívánta őt, még akkor is, ha tudtam, hogy nem kellene.

A fejemnek kellett közbelépnie. Tudtam, hogy mélyen belül ez az a valaki, akit nem követhetek. Ha így tennék, azzal csak még több szívfájdalmat okoznék a későbbiekben.

A vágyakozás nyomasztó lehet, ezt nem lehet tagadni.

És a valóság az, hogy nem mindig fogjuk tudni megállítani magunkat, hogy ne akarjunk olyan dolgokat, amiket nem kaphatunk meg. De van választásunk, hogy ezeket a dolgokat hajszoljuk-e vagy sem.

Próbálj meg átlátni a társadalmi kondicionáláson

Minden egyes nap olyan üzenetekkel bombáznak minket, amelyek finoman azt sugallják nekünk, hogy nem vagyunk elég jók.

Fényes és irigylésre méltó közösségi média, vagy reklámkampányok gyönyörű modellekkel, akik a legújabb divatot imádják.

Fiatal korunktól kezdve arra tanítanak minket, hogy törekedjünk többre, érjünk el jobb jegyeket, és szerezzünk jobb állást.

Bár semmi rossz nincs abban, ha vannak céljaink és ambícióink, ez a társadalmi kondicionálás arra késztethet minket, hogy mások boldogságának a sajátunk helyett a mások által elképzelt változatát hajszoljuk.

De mi lenne, ha ezen változtathatnál, és ennek következtében megváltoztatnád az életedet? Mi lenne, ha nem éreznéd többé szükségét annak, hogy olyan dolgok után menj, amelyeket amint megkaptál, már nem is akarsz többé.

Látod, nagyon sok minden, amit valóságnak hiszünk, csak egy konstrukció. Valójában átformálhatjuk azt, hogy teljes életet teremtsünk, amely összhangban van azzal, ami a legfontosabb számunkra.

Az igazság az:

Ha eltávolítjuk a társadalmi kondicionálást és az irreális elvárásokat, amelyeket a családunk, az oktatási rendszerünk, sőt a vallásunk támasztott velünk szemben, akkor végtelen határokat szabhatunk annak, amit elérhetünk.

Ezt (és még sok mást is) a világhírű sámántól, Rudá Iandétól tanultam. Ebben a kiváló ingyenes videóban Rudá elmagyarázza, hogyan oldhatod fel a mentális láncokat, és hogyan juthatsz vissza lényed legmélyére.

Egy figyelmeztető szó: Rudá nem egy tipikus sámán.

Nem fog szép, hamis vigaszt nyújtó bölcsességeket kinyilatkoztatni.

Ehelyett arra kényszerít, hogy úgy tekints magadra, ahogy eddig még soha. Ez egy erőteljes megközelítés, de működik.

Ha tehát készen állsz arra, hogy megtedd ezt az első lépést, és összehangold álmaidat a valósággal, nincs is jobb hely a kezdéshez, mint Rudá egyedülálló módszere.

Itt van egy link az ingyenes videóhoz.

3 gyakorlati eszköz, hogy mindennapi elégedettséget találj abban, amid már van (ahelyett, hogy olyan dolgokat hajszolnál, amiket nem kaphatsz meg).

1) Hála gyakorlat

A tudomány bebizonyította a hála hatalmas előnyeit. Ha aktívan nézzük azt, amink már van az életben, az segít abban, hogy elégedettebbnek érezzük magunkat, és kevésbé kényszerülünk arra, hogy a bolondok aranyát hajszoljuk.

Ez az egyszerű gyakorlat segít abban, hogy az életed minden pozitív aspektusára koncentrálj. Minden reggel készíts egy listát azokról a dolgokról (kicsikről és nagyokról egyaránt), amelyekért hálás vagy.

2) Korlátozza a közösségi médiára szánt időt

A közösségi média csodálatos eszköz, de könnyen függőséggé válhat.

Ha túl sok időt töltesz az Instagram, Facebook, Twitter stb. görgetésével, az könnyen kiválthat összehasonlítási gyulladást. Korlátozd tehát a napi képernyőidőt.

3) Naplózás

A naplóírás csodálatos az önreflexióra. Segíthet megtalálni a vágyaid gyökerét, ami a dolog mögött rejtőzik.

Arra is használhatod, hogy észhez térítsd magad, amikor azon kapod magad, hogy olyasmit kergetsz, amit nem kaphatsz meg. Ez a tökéletes módja annak, hogy a fejed és a szíved "kibeszélje" a dolgot.